Get Adobe Flash player

Érsekcsanád története

Érsekcsanád község Bács-Kiskun megye délnyugati részén fekszik. A falu rendezett, az utak szilárd burkolatúak, a közterületeket fák, virágágyások díszítik.

Az elektromos, víz, gáz, telefon, kábel-tv hálózat már kiépült, a szennyvíz hálózat létesítése pedig folyamatban van. A négy hektáros szabadidőparkban strandolási lehetőség, játszótér, röplabda pálya és szabadtéri rendezvények várják a vendégeket.

A község az 51. számú főút mentén található, Budapesttől délre 151 km, Bajától északra 10 km távolságra. A közelben két Duna híd is található Baján a Türr István híd 8 km, az M9 –es út Szent László hídja 16 km távolságra van.

A község földrajzi koordinátái:

Északi szélesség  46° 15'            Keleti hosszúság 18° 59'

A község területe 5861 hektár, ebből 254 hektár belterület.

A lakosság száma: közel háromezer fő.

Érsekcsanád történetéről:

A község többször változtatta földrajzi helyét a történelem során. A lakosság a különböző ellenségek zaklatásától menekülve a Duna  menti mocsarak közé húzódott, majd az árvízi elöntések miatt egyre távolabb költözött a Duna partjától, végül 1806-ben települt át a közeli magaslatra, a község mai helyére.
Csanád korábban a jelenlegi helyétől nyugatra 5 km-re, a mai Duna-meder helyén, az "Ófalu" nevű területen feküdt. A folyószabályozások következtében az Ófalu legnagyobb részét elmosta a Duna, csak egy kis terület maradt meg a Vajas és a Duna között, a Révcsárda környékén. Régészeti leletek bizonyítják, hogy itt már a 11. században település volt.

Oklevél először 1391-ben említi Csanád falut a kalocsai érsekség birtokaként. A 15. század elején Ozorai Pipó volt a község földesura, kinek halála (1427) után a település visszakerült az érsekséghez.
A község lakóinak életmódja hasonló volt a Duna túlsó oldalán fekvő sárközi falvakéhoz. A középkorban és egészen a 18. század végéig ún. ártéri gazdálkodást folytattak. A sárközi hagyomány szerint "a sült halat ették a főttel". Az ártérből kiemelkedő göröndökön gyümölcsöt termesztettek. A nedves legelőkön szarvasmarhát és lovat tenyésztettek, a Duna-menti tölgyerdőkben pedig makkoltatással hízlalták a sertéseket.
A török időkben sem néptelenedett el teljesen a település, az adóösszeírásokban végig lakott helyként szerepel. Az 1560-as összeírás szerint búzát, rozst, kendert, lent, káposztát, hagymát, lencsét, babot termesztettek. A csanádiak művelték Szentgyörgy, Kákony, Izsér, Körtvélyes és Szentistván pusztákat. A 17. században a decsi szőlőhegyen szőlőskertjük is volt.

A 16-17. század fordulóján a falu lakossága a református vallásra tért át. 1628-ban már volt lelkészük is.

A török hódoltság végére megfogyatkozott a lakosság, a 18. században viszont már folyamatosan gyarapodott. 1703-ban 23, 1728-ban 55, 1744-ben 81 adózó családfőt írtak össze a községben.

Az 1784-es első magyarországi népszámlálás idején 1222 fő lakott Csanádon.

A kalocsai érsek és Pest vármegye rendeletére a lakosságot 1806-ban elkezdték áttelepíteni az Ófaluból a pesti út mellé, jelenlegi helyére. A falu népe nagyon nehezen akarta elhagyni a régi települést, ezért azt véglegesen csak 1815-ben szüntették meg. Az új helyen mérnök által tervezett, úgynevezett sakktábla alaprajzú település jött létre, nagy telkekkel és széles utcákkal. 1819-ben Új Csanádon már 260 lakóház állt.

A 19. század közepén kezdődött lecsapolások következtében a községben megnőtt a szántóterületek nagysága. A lakosok alacsony áron jó minőségű földhöz jutottak, ami a családok egy részének meggazdagodásához vezetett. Ebben az időben indult el a katolikus lakosság nagyobb arányú bevándorlása. Ők főleg szegény parasztemberek voltak, akik általában napszámban dolgoztak, vagy részmunkát vállaltak.
1880 körül érte el Csanádot az "egykézés", melynek következtében a református lakosság létszáma csökkenni kezdett.

Az 1898-ban kiadott helységnév-törvény alapján 1900-ban a község nevét Csanádról Érsekcsanádra változtatták.

Az első és a második világháborúban sok érsekcsanádi katona ontotta vérét a hazájáért. Nevüket a községháza előtti emlékmű és a katolikus templom előtti kereszt őrzi.
1944-ben a községet Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéből Bács-Bodrog vármegye Bajai Járásához csatolták, majd az 1950-ben alakult Bács-Kiskun megye része lett.

A községben egymás után létesültek a közművek. Elsőként az elektromos, majd a vízhálózatot lett kialakítva, ezeket követte a telefon- és a gázhálózat kiépítése, majd a kábeltelevízió. Napjainkban a szennyvíz közmű létesítése van folyamatban. A hetvenes évektől sorban épültek az új lakóházak, amely miatt új utcák, lakótömbök kialakítására került sor a község déli, északi, majd keleti részén. A közutak szilárd burkolatot kaptak, a község déli részén pedig ipari park létesült.

Napjainkban a falu szépülésének lehetünk szemtanúi. A közterületeken több játszótér épült az utóbbi években, az utcákat díszfák, virágágyások csinosítják. A község nyugati oldalán, a Duna-völgyi Főcsatorna partján létrehozott szabadidőpark fürdési, sportolási, főzési lehetőséget biztosít az odalátogatóknak, és helyet ad a nyári időszakban megrendezésre kerülő szabadtéri rendezvényeknek (halsütő fesztivál, falunap).

 

Share