A művésztől - főleg a képző- és iparművésztől - elsősorban azt várjuk, hogy válogasson! Válogasson - helyettünk is -, vadul turkáljon a valóság elemei között, rendezze a mozzanatokat egymás mellé, pontosan adja meg a hangsúlyokat mindenből ami itt körülöttünk hullámzik, no meg tagadhatatlan tehetségéből, aztán gyúrjon egy új, a valóságnál is érzékletesebb valóságot.

Aztán arra is gondolunk, szemlélődő kiállítás látogatók, hogy a művészként alkotó ember egyénisége bizonyára attól függ, hogy mindezt hogyan csinálja. Szalay Gyula képei előtt megállva be kell látnunk: a művész egyénisége attól is függhet, hogy hogyan nem csinálja mindezt. Ő nem válogat, és nem hangsúlyoz erőszakosan, pusztán megfigyel, rajzol, fest.

Gyula életében nincsenek fontos, fontosabb és kevésbé fontos dolgok, csak dolgok vannak, alkotások és mögöttük bújkáló történések, emlékek és élmények. A valós élet elevenedik meg a keze alatt, amely se nem jó, se nem rossz, csupán olyan, amilyen, tehát azonos önmagával.

Az egyéni módon, aprólékosan rögzített dolgokból, a spontán módon egymáshoz tapasztott emlékképekből áll össze Szalay Gyula világa, bontakozik ki mindennapos valósága.

A művész a bejáratnál kézen fog bennünket és kimért, egyenletes léptekkel egy síkságon vezet keresztül, folyókat keresztezünk, majd egy tóhoz érünk és csak ekkor vesszük észre, hogy mekkora utat tettünk meg.

A sikeres kiállítás után szívből gratulálok a művésznek és a helyi szervezőknek, és kívánom, hogy a kiállító terem soha ne álljon üresen, töltse meg a falakat egyre több és egyre sikeresebb műalkotás.

Béres Béla

ny. népművelő

A kiállítás megnyitón közreműködött:

Gitár-ének: Vidákovics Lola. Tesényi Rózsa- Színek című versét elmondta: Pál Ivett.

Fotó: Molnár János.