Get Adobe Flash player

A középkori Csanádszentgyörgy föld alatti titkai...

Egy unikális felfedezésre tettek szert a bajai Türr István Múzeum és a Kecskeméti Katona József Múzeum munkatársai – Andrási Réka- és Wilhelm Gábor régész vezetésével – 2016 októberében Érsekcsanád határában. Ez esetben az egyedülálló kifejezés nem túlzás, hiszen ténylegesen egy olyan felfedezésről beszélhetünk, amelyről eddig szinte csak az írott forrásokból volt tudomásunk.

Csanádszentgyörgy már az Árpád-kortól lakott volt, melyet a lelőhelyen előkerült kerámia anyag és néhány Árpád-kori érme, köztük Könyves Kálmán egyik dénárja (1095–1116) is bizonyít. Nikolin Edit az 1970-es évek második felében már dokumentálta a terepbejárásai alkalmával a közép kori falu elhelyezkedését. Azonban ennek pontosítását, a falu helyét és feltételezett kiterjedését Kőhegyi Mihály, a Türr István Múzeum egykori neves régésze Kozma Róberttel karöltve 2000-ben azonosította szintén egy terepbejárás során. A helyi szájhagyomány is őrizte az elpusztult helyszínt, a helyiek is jól tudták, hogy hol helyezkedett el az egykori középkori falu. Id. Bor Sándor is mutatta anno a helyieknek, hogy hol állhatott a templom, hiszen ő még látta a szántón a kisebb téglakupacokat, melyek a templom falcsonkjait jelezte.

Visszakanyarodva a kutatáshoz: a 2016-os év második felében két lelkes, műszeres kutató, a Bács-Kiskun megyei múzeumokkal évek óta jó kapcsolatot ápoló Szabó Zsolt és Dömötör József hívta fel újra a figyelmünket a lelőhelyre: a feltételezett templom közelében egy komoly jelet találtak a műszereikkel, s ezt jelezték is azonnal a múzeumi kapcsolattartóknak. A lelki szemeik előtt már ott lebegett egy gyönyörű, középkori harang…Azonban ennek kiderítése érdekében októberben, egy mentőfeltárás keretében megtörtént a 4 m x 4 m-es szelvény kijelölése. A kutatás igen kalandosan alakult, s napról-napra egyre izgalmasabb részletek tárultak a szemünk elé. Érsekcsanád Község Önkormányzata, Felső Róbert Polgármester úr, továbbá a Taba-Épker Kft. is segítette az ásatás menetét. Juhász Péter Jegyző úr többször kilátogatott a régészekhez, s részt vett a kutatásban is. A földtulajdonosak, bérlők rugalmas hozzáállása is megkönnyítette a feltárást, név szerint Jámbor Ferenc és Szántósi István gazdák.

A kutatás elején két, égett folt, s több emberi koponyatöredék illetve vasszegek kerültek elő kb. 30-40 cm mélységben. A munka előrehaladtával egyre világosabbá vált, hogy itt bizony egy nem mindennapi dologra bukkantunk, amely számunkra is az első nap végén lett bizonyos: egy középkori, földfalú templom nyomaira leltünk, s benne egy osszáriumra. Utóbbi a kiürített sírokból származó csontok gyűjtőhelyeként funkcionált, ez esetben a földfalú templom padlózata alá helyeztek el több száz ember csontjait, gyermekekét, felnőttekét egyaránt.

 

A feltáráson megfigyelt jelenségnél az a „szerencsés” eset áll fent, hogy a 16. század során, valószínűleg a török pusztításoknak áldozatául esett a templom, felégették, s ennek „köszönhetően” a kiégett, táblaszerűen beomlott falak több száz évig nyugodtak a földben. Még az ásatás első napján, egy gyönyörű felszentelési keresztet lehetett megfigyelni az egyik faltöredéken, mely egyértelmű bizonyítéka volt a templom létének. A felfestett kereszteket a templom felszentelésekor a püspök megkente krizmával, azaz szent kenettel. Hagyományosan 12 keresztet festettek a templom falakra, mely a 12 apostolt szimbolizálja.

Még egy igen érdekes, s hátborzongató jelenség került napvilágra a feltárás első napján: az omladék tetején egy termetes férfi váza kezdett kirajzolódni. A teljes bontás után egyértelművé vált, hogy az elhunytnak eltörték a kezét, a lábát, a nyakát, s a karjait is összekötözték. A koponyán pedig egy határozott kardvágás is megfigyelhető volt, így minden bizonnyal ez okozhatta a szerencsétlen sorsú, 15-19 éves fiú halálát. A megkínzott elhunytat a templom leégése után földelték el valószínűleg még a 16. század folyamán.

          Az ásatás során rengeteg kovácsolt padlószeg, középkori kerámiatöredékek, ládavasalások, ólomüveg töredéke, s kisebb fémleletek is előkerültek, mint pl. rombusz alakú palástcsat töredéke, díszesebb gyűrű részlete. Továbbá, egy teljesen ép kapa feje, illetve egy kiváló állapotban megmaradt láda zárszerkezetét is rejtette a föld. Utóbbi tárgytípus korabeli középkori ábrázoláson is fellelhető, melyen egy nürnbergi lakatos van megörökítve, amint ezt a fajta zárszerkezetet készíti.  Ezek általában nagyobb ládákhoz tartozó alkatrészek voltak.

          A feltárás utolsó óráiban a szelvény elfedése közeledett, amikor megpillantottuk az omladék alá kukkantva a falkép egy gyönyörű jelenetét, két díszes glóriát. Tehát a falkép leleteken nem csak ún. szekkó technikával felfestett díszítőmotívumok, szentek, angyalok sorakoznak, hanem plasztikai kialakítások is ékesítik. A szekkó technikát száraz vakolaton alkalmazzák – olaszul secco, jelentése „szárazon” –, az ettől eltérő festészeti technika pedig a freskó, amikor a mészvízzel összekevert porfestéket még a friss, nedves vakolatra viszik fel.

          2016. november elején a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karának munkatársai talajradaros vizsgálatot végeztek a szóban forgó területen. A geofizikai kutatások kimutattak, hogy kb. még 30 m2-nyi kiégett, beomlott földfal még feltárásra vár, továbbá egy kb. 10 x 20 m-es gótikus templom alapjai is kiválóan „kirajzolódnak” a talajradaros vizsgálat alapján. Ennek a templomnak a falcsonkjai voltak még az ’50-es években megfigyelhetőek…

          A kutatás, a további feltárás folytatásának érdekében a Türr István Múzeum benyújtott egy nagy volumenű pályázatot, mely nem csak a feltárás költségeit biztosítaná, hanem annak utómunkálatait is fedezné, illetve konferenciák, kiállítások szervezését. Bizakodva várjuk a pályázat pozitív elbírálását – melynek eredményét 2017 nyarán hirdetik ki előreláthatóan –, hogy 2018-ban újabb csodák kerüljenek a felszínre!

Andrási Réka

régész muzeológus

 

Share