Gunter Staschik festménykiállítása - Képes összefoglaló

Kiállítás megnyitó 2016.11. 10.

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm Önöket, Gunter Staschik festménykiállításán!

 „A művészet a magával és a természettel összhangban lévő, testileg szépen fejlett ember legméltóbb tevékenysége.” (R. Wagner)

Immár második alkalommal kaptam azt a megtisztelő felkérést, hogy megnyissam Gunter képkiállítását. Első alkalommal közös tárlat volt feleségével, Danielával.

A mai alkalomra készülve feltettem a kérdést a festőnek, mit mondhatok a képekről, mit mondhatok róla?

Aki közelebbről ismeri Őt, az tudja jól, hogy egyik fő jellemvonása a humora mellett a szerénység. Így kérdésemre a rövid és lényegre törő válasza ennyi volt: Nem fontos!

Ezt én nem fogadtam el, így ezzel folytatta:- Ha mégis mondani szeretnék valamit, akkor három tőmondatot, valahogy így:

- Köszönjük, hogy eljöttek!

- Kellemes időtöltést a képekhez.

- Jó étvágyat a pogácsához!

Így eleget tettem kérésének, és a megnyitó további részében az Önök kedvéért szeretnék néhány érdekességet elmondani:

Mint tudjuk, 2010-óta élnek itt feleségével. Az első magyarországi közös kiállításuk 2013. márciusában itt Érsekcsanádon, ezen a helyen volt. Ezt még kettő követte, ahol Gunter alkotásait bemutatták, a legutóbbi az 2015. decemberében a bajai Kultúrpalotában volt.

A 2013-as csanádi kiállításon régebbi, még Németországban készült munkákat láthattunk: rézkarc lenyomatokat, mitológiai témájú képeket, külföldi városrészek, építmények szinte fényképszerűen jelentek meg a vásznon.

A mai kiállításon is hasonló a téma, hiszen sok épületet, valós helyszínt láthatunk, azzal az óriási különbséggel, hogy immár a szűkebb világunk, saját környezetünk helyei, házai köszönnek vissza a képekről.

A kiállítás címe is ezt tükrözi: Érsekcsanádtól- Bajáig.

A képek ismerősek, és szívet melengető a felismerés, a rácsodálkozás, hogy tényleg a kanális part, vagy a dunai út, amott a rózsadombi víztorony, vagy éppen a mi kis falunk egy másik szép részlete látható. Mindez azzal a különleges ajándékkal kiegészítve, hogy igazából csak mi tudjuk, akik itt élünk, hogy a két templom közül melyik a Katolikus, és melyik a Református templom tornya.

Mindig érdekes a kívülálló civil ember számára a művészek élete, hétköznapjai, mikor alkotnak, és milyen körülmények között?

Nos Gunter válasza erre a kérdésemre is szintén két szó volt: Nem fontos.

De azért megtudtam, hogy a saját kedvtelésére, alkot. Számára a festés mindennapi örömforrás, hiszen a színek világában zene mellett szokott barangolni.

Témáit a hétköznapi élet pillanatai ihlették-ihletik. Gunternek fontos az ember és a természet kapcsolata, összhangja. Érdekesség, hogy a képeken egy kivételével, sehol nem látunk emberi alakot. Ezzel az alkotó azt fejezi ki, vagyis azt az ellentmondásosnak tűnő tényt, hogy bár ha egyedül is vagyunk, sosem kell magányosnak lenni, hiszen a világ körülvesz a szépségeivel, harmóniájával, az emberi kéz alkotta objektumokkal. Örömteli állapot ezeket a pillanatokat felismerni, hiszen mindenütt ott a kreativitás, ami kimeríthetetlen Isteni adottságunk is egyben. Ezeket a pillanatokat fényképszerű realizmussal örökíti meg. Ha közelebbről nézzük a képeket lenyűgöző azok precíz aprólékos kidolgozása a mérnöki pontossággal, festett vonalak, ívek harmóniája. (például a Duna hídon a miniatűr autó…)

Ahogy említettem a zene szerves része a művész mindennapjainak. Hobbija az éneklés és már több éve feleségével együtt tagjai az Összhang kórusnak. Nagyon hamar beolvadtak a falu  közösségi életébe, mindannyiunk nagy örömére. Stílusosan, mondhatom úgy is, hogy új színt hoztak az életünkbe, mellyel gazdagítják közösségünket, építik, fejlesztik kulturális értékeinket.

Kedves Gunter! Lehet, hogy ha újra kérdeznélek megint szerényen azt mondanád nem fontos! Számodra mindez természetes, nekünk viszont bizton állíthatom: fontos, hogy itt vagy, hogy itt éltek Danival. Hálásak vagyunk ezért!

Kívánok nektek jó egészséget és sok örömet az életben!

Ezzel köszönöm megtisztelő figyelmüket, kellemes időtöltést kívánok, és kérem, Önöket írjanak az emlékkönyvbe néhány sort. A képek megvásárolhatók.

Végül egy Dosztojevszkij idézettel zárom mondandómat:

 „A művészet éppoly szükséglete az embernek, mint az evés-ivás.”

Tartsanak velünk!

Kissné Horváth Zsuzsanna

művelődésszervező

 

További képek a képgalériában. Fotók: Geiger Zoltán.